Drágám! Szeretlek Téged, mint marha a lóherét. Szeretem kancsal és mélabus szemed, szeretem füled, mely válladon lebeg. Szeretem hajad, mert korpás és deres, szeretem lábad, mely térdig visszeres. Te álnok! Búcsút intettél felém, eperoham üldöz éjek-éjjelén. Szeretlek én, mint virslit a kutya, ha mással látlak megüt a guta. A szerelem olyan, mint a felmosódézsa, s Te benne úszkálsz, mint egy varangyos béka. Szabad-e szeretnem orrod piciny lyukát, melyen a kamion röhögve fut át? Ha Nap lennék, csak Rád sütnék, ha bolond lennék, hozzád mennék! Kelt levelem kovász nélkül, hogy vagy drágám nálam nélkül? Csókollak százszor, de nem most, majd máskor. Csókollak össze-vissza, ha nem tetszik, küldd vissza! Nevem a bélyeg alatt. A bélyeg?... a postán maradt!